4. Az én csatlakozóim 1955-2022  – találkozások, emlékek, gondolatok

A kezdetek.

Általános iskola felső tagozatán (az ötvenes évek közepe) egy (egyébként fizikát és kémiát tanító) tanárunk vezetett néhány érdeklődő gyereknek rádió-szakkőrt – itt találkoztam először detektoros rádió építése során banándugó-banánhüvely csatlakozópárral. Otthon is termesztésen láttam már ilyet rádiókészülékünk hátlapján antenna- sőt PU- csatlakozóként is. Ezek előjöttek újra, amikor első egytranzisztoros rádiómat építettem (szappanosdobozba). Hamarosan következtek a 3- és 5 pólusú tuchelek (lemezjátszó és mikrofon csatlakoztatására, egyik első európai gyártójának (Tuchel Kontakt GmbH) neve akkoriban átment fogalomba, így lett egyszerűen tuchel, majd később, európai szabványosítása (DIN 41524 / IEC/DIN EN 60130-9 után DIN stekker), valamint a hangszórócsatlakozók, s a krokodilcsipesz is akkortájt tűnhetett fel az életemben. Szintén otthoni (háztartási) csatlakozóemlék a telefoncsatlakozó, a hálózati villásdugó és konnektor – no meg a védőföldelt vasalócsatlakozó.

Középiskolai (Kandó technikum) gyakorlatokon találkoztam a csőfoglalatokkal (ezek is csatlakozók) és a fent említett tuchelek nagyobb testvéreivel, már csavaros rögzítéssel, majd az egyetemi mérések során jöttek a coax csatlakozók.

 

A mérnökévek (1990-ig).

A következő évtizedekben a korlátozott magyarországi importlehetőségek mellett is – ügyes importőr cégek útján – néhány nyugat-európai gyártó és kereskedő tudott beszállítani korszerű eszközöket az elektronikai ipar számára. A beszállítani szándékozó gyártók egy része (pl. AMP, Weidmüller) már a 70-es években magyarországi képviseleti irodákon keresztül, mások – elsősorban több gyártó termékeivel foglalkozó kereskedők (pl. COMPEX) – kiállításokon igyekeztek a honi szakemberekkel megismertetni alkatrészeiket. Annakidején a kiállítások látogatása a fejlesztők  számára fontos, kihagyhatatlan program volt – az egyetlen lehetőség új információkhoz jutáshoz. Itt kaptunk katalógusokat – esetenként kincset érő mintákat – s már csak munkahelyünkön kellet elérni, hogy a megálmodott, kiválasztott anyagot be is hozattassák. Az alkatrészek behozatala akkor néhány importőr cég (pl. EMO, Elektroimpex, Metrimpex,…) feladata/privilégiuma volt.

Az elektronikai ipar alkatrészigény kielégítésének másik útja a licencvásárlás alapján történő saját gyártás: a KONTAKTA számos SOCAPEX csatlakozót, RAFI és Siemens kapcsolót, a Távközlési Kutatóintézet (TKI) RAFI Hall-generátoros nyomógombokat gyártott. Hasonló gyártásátvétel történt nemcsak alkatrészellátás területén: VIDEOTON francia (CII) számítógépet gyártott.
Ezekben az évtizedekben az alkatrészellátási gondokat enyhítendő az elektronikai berendezéseket fejlesztő és gyártó cégek összeállítottak egy alkatrészválasztékot – a fejlesztőknek, tervezőknek csak ritkán, igen indokolt esetben volt szabad ettől eltérni.

Az egyetem után 1966-ban kezdtem dolgozni a VILATI-ban. Először a szerszámgépvezérlés fejlesztés környékén csatlakoztam: a TERTA-kockákból (második generációs áramkörök diszkrét passzív áramköri elemek mellett aktív elemként tranzisztorokat tartalmaztak – hasonló kockarendszere volt akkortájt az EMG-nek és az ELKISZ-nek is – ezek a kockarendszerek voltak az első IC-k funkcionális elődjei) tervezett áramköröket nagyobb kártyákra forrasztották, azokat SOCAPEX közvetett kártyacsatlakozókkal rack-ekbe tették. Ekkor (a 60-as évek második – 70-es évek első fele) a csatlakozókat forrasztott vezetékekkel kellett összekötni – ezt követte a Wire-Wrap majd a Back-panel technológia.

 

A következő évtizedek csatlakozói egy vilatis fejlesztőmérnök szemével:

Készüléken belüli csatlakozók

• tüske- és hüvelysorok
  ezek akkoriban szinte kizárólag 2,54mm-es osztású, többnyire egy- vagy kétsoros csatlakozók voltak, stancolt- vagy esztergált érintkezőkkel, board to board alkalmazásokhoz
• IC foglalatok
  kezdetben csak a dual-in-line tokozatú IC-k méretsorához illeszkedő méretekben, esztergált- vagy lemezrugós kivitelben voltak elérhetők (AUGAT, RN,…). Később jöttek a PLCC és a PGA foglalatok. A tesztfoglalatok és EPROM égető foglalatok funkciójuknak megfelelően zero force (ZF) kivitelűek (TEXTOOL, YAMAICHI,…).
• szalagkábel (szigetelésátvágásos – IDC) csatlakozók (DIN 41651)
  a fentiekkel megegyező sűrűségű, kétsoros csatlakozók voltak board to cable alkalmazásokhoz.
  Fentiek ismert gyártói akkor a BERG, a Robinson Nugent (RN), a 3M és a KONTAKTA (DS 665B)
• fia- (sok helyen öcsi-) kártya csatlakozók
  többnyire kisméretű nyákon elférő, cserélhető modulok csatlakoztatására, közvetlen, egy nagyobb, esetleg több modult fogadó nyákba ültetett, viszonylag kispólusszámú közvetlen élcsatlakozó (Edge Card) (pl. KONTAKTA, EDAC, SOURIOU)
• mind cable to cable, mind cable to board célra járatos csúszóérintkezős csatlakozók (AMP elnevezésében FASTON – ez a név is átment fogalomba: faston)

      Kártyacsatlakozók

• az EMG kártyarendszereit (EDSxxxx) használók számára saját csatlakozót is gyártott: az EDS 4000-hez közvetett, a többihez közvetlen
• a KONTAKTA/SOCAPEX DS15xx és 25xx közvetlen csatlakozói között megjelentek Wire-Wrap bekötésű csatlakozók
• a DIN 41617 csatlakozók (13/21/31 p.) egy közvetlen kártyacsatlakozó család, általában ipari alkalmazásokra (pl. CONEC) – hasonló csatlakozócsalád a KONTAKTÁnál a DS 127 (17/29/33/41 p.).
• a DIN 41612 (újabban DIN EN 60603) C sorozat szintén SOCAPEX licenc alapján készült a KONTAKTÁban (DS868), a 80-as évek elejétől.

Készülékcsatlakozók

• KONTAKTA késérintkezősnek nevezett (DS 121) (8/12/20/30p.) DIN 41622 csatlakozói.
  Első személyes találkozásunk 1967 őszén volt – egy kiállítási automatika elemeit kapcsoltuk össze ezekkel. Később, a 70-es években a Ferihegyi Repülőtér (ma 1. Terminál) vizuális utastájékoztató rendszerének létesítése során a cseh PRAGOTRON által gyártott lapozórendszerű táblákban láttam ennek sokszázas mennyiségben történt alkalmazását. KONTAKTÁnál akkoriban fémházzal, rögzítőkengyellel készült, mai gyártói többnyire műanyagházzal forgalmazzák. Robusztus, megbízható szerkezet.
  A DIN 41618-ról tudtam (a 622-höz nagyon hasonló csatlakozótest és érintkezők, de más az érintkezőelrendezés), de alkalmazásával a közelmúltig nem találkoztam. Most, 2022 májusában a berlini Museum für Kommunikation-ban kiállított ASSMANN GmbH 1968-tól gyártott FAG68a készülékén tűnt fel.
  Ugyanitt láttam még egy történelmi érdekességet: még a 80-as években is adatátvitel céljából a telefonvonalra való csatlakozás eszköze volt az akusztikus modem.
• KONTAKTA tűérintkezős-nek nevezett (DS2112, DS 2113) csatlakozói többféle pólusszámmal készültek, a 34p változatot adatátviteli berendezésekben alkalmazták. Fémházzal, pozicionálótüskével, önzáródó, rugós rögzítéssel gyártották.
• Moduláris felépítésű csatlakozókat (különböző méretű szerelőkeretekbe lehetett többféle, kisebb vagy nagyobb pólusszámú, kisebb vagy nagyobb terhelhetőségű – ezeknek megfelelően kisebb vagy nagyobb méretű – csatlakozómodulokat építeni) először még a SOCAPEX-től kellett/lehetett behozatni, később már a KONTAKTA gyártotta ennek egy kisebb változatát ízelt csatlakozó néven (DS 2167). Műanyag házzal, vezetőtüskével középen rögzítőcsavarral készült.
• A D-sub csatlakozóknak a 9, 15, és a 25p változatát használtuk, valószínűleg a CANNON-tól, AMP-től, SOURIOU-tól jel/adatátviteli célra (pl. RS485, korai display csatl.) VGA display csatlakozóként megjelentek a 15p HD D-subok
• A CENTRONICS (D-sub-hoz hasonló formájú, de más érintkezőformát használó) 26p. csatlakozók nyomtatóillesztésben voltak használatban
• Bár az XLR csatlakozókat elsősorban hangtechnikai célra használták 3 és 5p változatban, kisebb készülékek törpefeszültségű betáplálására is megfeleltek. Robosztus, hengeres fémházban, megbízható egyedei reteszeléssel, méretes érintkezőkkel készültek. Akkoriban ismert gyáróik a CANNON és a NEUTRIK voltak.
• Váltakozóáramú egyfázisú betáplálásra IEC C13/C14 (KONTAKTÁnál Mkcf/Mkhf) csatlakozókat használtunk
• Amennyiben a berendezésekbe kábelek érkeztetésénél nem volt követelmény az egyszerű csatlakoztathatóság vagy bonthatóság, a kábelerek fogadására sorkapcsokat használtunk. Kisebb készülékeknél, alacsony érszámnál általában csavaros bekötésű csoki-kat, nagyobb berendezéseknél már C- vagy kalapsínre rögzíthető, szinte tetszőlegesen sorolható sorkapocs elemek kerültek a berendezésekbe (pl. WEIDMÜLLER). Ezek csavaros-, rugós-, forrasztós- vagy csúszóérintkezős bekötésűek voltak.
• A 4mm-es banándugók után, a 70-es években megjelentek a 2mm-es banándugók és -hüvelyek, valamint a krokodilcsipeszek – azoknál sokkal kisebb – funkcionális utódai.

 

A másik végen – a kereskedőévek (1990-től napjainkig)

A politikai rendszerváltás nagy változásokat hozott a gazdasági életben is – így a hazai elektronikai alkatrészellátásban is.

Első lépésben azzal, hogy megszűnt az állami külker vállalatok import monopóliuma, minden cég – aki képes volt rá és elég bátor volt hozzá – importálhatta a szükséges anyagokat. Megjelentek Magyarországon a gyártó cégek saját kereskedelmi irodái (pl. AMP, AMPHENOL, HIRSCHMANN….) és néhány nyugat-európai alkatrészkereskedő irodája (pl. SPOERLE, SETRON, MICRODIS, DISTRELEC, COMPEX…, később TTI, MOUSER, ENDRICH…). Létesültek alkatrészimportálásra szakosodott hazai vállalkozások (pl. FDH, SMD TECHNOLOGY), részben a valamikori importőr cégek kereskedelmi, lebonyolító szakembereiből. Az újonnan alakult kereskedőcégek közül szinte kizárólag azok tudtak tartósan talpon maradni, ahol a kereskedelmi lebonyolítás mellett szakértő gárda tanácsadással segítette a vevőket alkatrészválasztásban (pl. COMPEX, FARMELCO, Q-TECH, HOELLER..)

Fontos szereplői a mai alaktrészpiacnak a több évtizedes tapasztalattal és raktárkészlettel rendelkező, kis- és nagykereskedelmi tevékenységet folytató magyar vállalkozások (CHIP-CAD, LOMEX, KONTEL, INCOMP, RET) – többségükben szintén szaktudás segítette az értékesítést – valamint a kelet Európából indult, jelentős raktárkészletből gyorsan szállító, egyre erőteljesebben megjelenő kereskedőcégek (TME, SOS).

Az alkatrészpiacot szintén pozitívan befolyásolta a KONTAKTA csatlakozó- és kapcsológyárát felvásárló LEMO megjelenése (REDEL Kft) – ahol a saját csatlakozógyártás mellett még évekig gyártották a hagyományos KONTAKTA termékeket is. Az alkatrészellátást kevéssé befolyásolták az olyan gyárfelvásárlások/gyárlétesítések, amik elsősorban az anyacégek gyártókapacitás bővítését, gazdaságosabbá tételét szolgálták, az ott gyártott termékek nem is feltétlen kerültek a hazai polcokra (AMP/TYCO, FCI, T@B).

A következő nagy lépés később az EU-ba történt belépésünk és az euro megjelenése volt. Mind a vámkezelés elmaradása, mind az a lehetőség, hogy a vállalkozások vezethettek euro számlát is a bankoknál (így számlázhattak euroban is), sokak számára leegyszerűsítette az alkatrészhez jutást. Ezután megjelentek nyugat-európai kereskedőcégek olyan irodával, ami csak összeköti a hazai vevőt anyacégükkel: a vevő az alkatrészeket az anyacégtől veszi (pl. RUTRONIK).

 

A 70-es években egy (talán az első magyarországi-) elektronikai alkatrészkiállításon megismert osztrák COMPEX GmbH-val tartósnak bizonyult a kapcsolatom – mérnökéveimben gyakran kaptam tanácsot alkatrészválasztásban (RN csatlakozók, C&K kapcsolók, HAMLIN reed-relék és PAPST ventilátorok) a cégvezető Tersek úrtól.

Valószínű, hogy a kereskedőlét egyik – talán legfontosabb – elemét (a fejlesztők megszólítását) akkor, ezeken a találkozásokon tanultam meg. Még egy, szintén a 70-es évekből származó, mai szemléletemet pozitívan befolyásoló emlék: egy csatlakozóválasztás kapcsán felkerestem az AMP akkor már itthon közismert képviselőjét, Kovács Ervin urat. Kérdésemre természetesen megfelelő választ kaptam, de egy legfeljebb félórás beszélgetés után azzal az érzéssel távoztam, hogy hogy tudtam eddig AMP nélkül élni?
Mindkét találkozás azt sugallta, hogy egy cég képviselőjének (később disztribútorának) olyan anyagismerettel, konstrukciós érzékkel, empátiával és intelligenciával kell rendelkezni, hogy a hozzá fordulókat elkötelezett felhasználóvá tehessék.

Tersek úr 1990-ben fogott kelet-európai terjeszkedésbe: Prágában és Budapesten létesített irodát – én ez utóbbiban dolgoztam a kezdettől 2000-ig.

Csatlakozók a COMPEXben
ROBINSON NUGENT (RN) szalagkábel csatlakozók, tüske- és hüvelysorok, dual-in-line, PGA és PLCC IC foglalatok Elsősorban távközlési- és orvostechnikai berendezéseket fejlesztő, gyártó cégek számára sikeresen értékesítettük ezeket, mígnem a 90-es évek vége felé 3M megvette az RN-t, s bár portfóliójának nagyját beolvasztotta sajátjába, európai disztribúciós hálózatát átszervezve az értékesítés megnehezült.
EPT gyártásában akkoriban a DIN 41612 csatlakozók játszották a fő szerepet. Mi elsősorban távközlési berendezéseket fejlesztő és gyártó cégek számára a C és R sorozat tagjait értékesítettük
CLC e távolkeleti cég kipróbált minőségű, de a fentieknél alacsonyabb árfekvésű termékeit értékesítettük
SAMTEC utolsó COMPEX-es éveimben kezdtünk ezzel foglalkozni, de mivel az anyag több áttételen keresztül érkezett be, sikerünk mérsékelt volt.

Csatlakozók a FARMELCOban
2000-ben a COMPEXből kilépve, az egyetemet követő 34 évet tanulóidőnek, termelési gyakorlatnak tekintve saját szakkereskedő vállalkozásba fogtam: megalapítottam a FARMELCO Kft-t. Szakmailag maradtam a COMPEXben megismert területen, az elektromechanikai alkatrészeknél, elsősorban elektronikaközeli csatlakozókkal és kapcsolókkal kezdtünk foglalkozni. Első dolgaim egyike megbízható beszállítók keresése volt, így csatlakozógyártóként elsőként a SAMTEChez kerestem kapcsolatot. Rövid idő alatt sikerült a direkt kapcsolatfelvétel, így közvetlen gyári disztribútor lettem.

Első SAMTEC-es tevekénységünk egyszerű tüske-és hüvelysorok alkalmazása volt távközlési műszerekben. Ez a projekt – természetesen több fejlesztési lépést maga mögött hagyva – ma is fut! A 2000-es években több távközlési berendezést fejlesztő és gyártó cégnél találtunk alkalmazási lehetőséget. Ezek célja kezdetben hagyományos telefonközpontok kiegészítése, fejlesztése volt – később, a mobil távközlés terjedése generált új applikációs lehetőségeket. A járműipar területén találkoztunk először SAMTEC csatlakozók tömeggyártásbani alkalmazásával. Orvostechnikai, ipari elektronikai, majd űripari alkalmazások bővítették alkalmazásaink körét.

Kezdetben egyéb csatlakozómegrendeléseinket (D-Sub és DIN 41612) különböző gyártók (AMP/TYCO, FCI, MOLEX, AMPHENOL, ITT CANNON, COMM-CONN, L-COM, MAXCONN), kereskedők viszonteladójaként teljesítettük, de 2000 őszén már az FCT (német D-Sub gyártó) disztribútora lettünk. FCT addig csak katalóguskereskedőknél volt elérhető, ezután azonban FCT rendkívüli termékválasztékával, a müncheni EUCON kereskedőcég (ők bonyolították le az FCT szinte teljes külkereskedelmét) segítségével és a mi hozzáértésünkkel számos területen (távközlés, orvosi- és ipari elektronika) sikerült csatlakozóikat és tartozékaikat megismertetni, bevezetni, elterjeszteni. A sikerben nagy szerepe volt mind a gyár, mind az EUCON jelentős raktárkészletének, még a legapróbb alkatrészeknek is tetszőleges mennyiségben rendelhetőségnek, valamint a rövid szállítási határidőknek. A siker kulcsa volt még a vízmentes és a vegyes érintkezőelrendezéses csatlakozók, a műanyag- és fémházak, valamint az egyéb tartozékok (csavarok, távtartók) rendkívül kifinomult választéka.
2008-2009 körül – megérezve az elektromobilitás szelét – FCT kifejlesztette az AC töltés akkoriban használatos Type I és Type II csatlakozóinak saját változatát. Ezek elsőként – természetesen a szükséges helyi tesztelések után – Ausztriában és Izraelben lettek bevezetve. 2010 körül mi is értékesítettük ezeknek kábellel szerelt változatait Magyarországon, elsősorban az ELMŰ-nek. Néhány évi gyártás után FCT az egész üzletágat eladta a (az autóiparban nagybeszállítóként számontartott) LEONI-nak, aki az értékesítést saját korábbi csatornáin át folytatta.
2013-ban a MOLEX felvásárolta az FCT-t, s bár a márkanevet megtartotta, leszűkítette a gyártmányválasztékot, megszüntette a gyári raktárat, a kereskedelmet molexesítette – így disztribútori munkánk megnehezült. Német segítőnk, az EUCON új, az FCT-hez hasonló kiváló minőségű termékekkel rendelkező, rugalmas beszállítóval igyekszik betömni a lyukat: a svájci DELTRON látszik erre megfelelőnek – de hát ez már egy másik történet…

Hamarosan megállapodtunk a német HARTING gyárral is a közvetlen hozzáférésről, így a hagyományos ipari (Han) csatlakozók mellett a DIN 41612 sorozat szinte valamennyi változatával és egyéb elektronikai csatlakozóival sikeresek voltunk az ipari- és orvosi elektronika, valamint a járműipar területén.

2010-ben keresett meg bennünket az amerikai OMNETICS cég: fejlesztési igazgatójuk idelátogatása során 2-3 napi beszélgetés és közös vevőlátogatás után felajánlotta cégük magyarországi disztribúcióját. Bár csatlakozóikat az interneten látva nagyjából tudtam, hogy miről van szó, azt nem mondhattam, hogy csatlakozóikat valóban ismerve mondtam igent a felkérésre. Az elmúlt évtized bizonyította, hogy nem döntöttem rosszul: a magyar agykutatás és űripar jó terepnek bizonyult nemcsak a csatlakozók értékesítésére, hanem alkalmazástechnikai ismereteink gyarapítására is.

Az FCT, SAMTEC, OMNETICS és HARTING sikeres értékesítése mellet szép forgalmunk volt a BULGIN IEC és Buccaneer-, a CLIFF hangtechnikai és táp-, , a PANCON MAS-CON, a SCOLMORE IEC LOCK csatlakozóival valamint a FELLER alkalmazásspecifikus hálózati kábeleivel  és a PTR sorkacsaival. Szabad szemmel is látható mennyiségben értékesítettünk több gyártótól (MOLEX, YAMAICHI, JST, SAMTEC) származó FFC csatlakozókat és SIM kártya csatlakozókat is.

Járműipari (vasút és villamos) területen HARTING, AMPHENOL és SOURIOU értékesítéseink voltak.

Csak a megemlítés szintjén: árnyaltan fogalmazva is – igen szerény sikereket értünk el: a TOGHCON, az OSSI és az MT CONNECTIVITY termékeivel.

A fentiekről elmondhatjuk, hogy forgalmunk döntő többségét nemcsak vevőszolgálatunk minőségének, hanem hozzáértésünknek és megoldani akarásunknak köszönhettük.